A törvény előbb említett rendelkezése nem egy adott hitelszerződés alapján felvett hitelről, hanem a magánszemély által felvett valamennyi olyan hitelről szól, amelynek a felvétele lakáscélú hitel alapján olyan célra történt, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a lakáscélú hitel adókedvezményének az alapjául szolgálhat. A hitelintézet az adókedvezmény érvényesítéséhez szükséges igazolást hitelszerződésenként adhatja ki (abban az esetben is, ha az adott hitelszerződés több hitelfolyósítást tartalmaz).

Ha egy hitelszerződés alapján több hitelfolyósítás is történik, a hitelintézetnek vizsgálnia kell, hogy a hitelek együttes összege meghaladja-e a kedvezményre jogosító összeghatárt. Ha az adott hitelszerződésre a hitelintézet által folyósított lakáscélú hitelek együttes összege meghaladja az adókedvezményre jogosító hitelnagyságot, akkor igazolást a hitelintézet nem adhat ki, mivel a magánszemély ebben az esetben nem jogosult az adókedvezményre. Az előzőek a gyakorlatban a következőt jelentik. Abban az esetben, ha a hitelintézet a magánszemély részére 8 millió forint kamattámogatásos és 8 millió forint piaci kamatozású hitelt is folyósít (egy hitelszerződés alapján), a hitelintézet az adókedvezményre jogosító igazolást nem adhatja ki, hiszen a magánszemély által felvett hitelek együttes összege meghaladja a 15 millió forintot. Amennyiben a magánszemély - egy hitelszerződés alapján - 11 millió forint kamattámogatásos és 2 millió forint piaci kamatozású hitelt kapott, akkor a kamattámogatásos hitel törlesztésére tekintettel kiadható az igazolás. Ha az egy szerződés alapján folyósított kétféle, egyébként adókedvezményre jogosító hitel együttes összege a 10 millió forintot nem haladja meg, akkor az igazoláson a kamattámogatásos és a piaci kamatozású hitelre tekintettel megfizetett "törlesztést" elkülönítetten kell szerepeltetni.

Abban az esetben, ha az adott hitelintézetnél a lakáscélú hitelek folyósítása több hitelszerződés alapján történik (vagyis a magánszemély részére folyósított különböző típusú hiteleket külön-külön szerződés rögzíti), a hitelintézetnek kizárólag azt kell vizsgálnia, hogy az adott hitelszerződés alapján kiadható-e az igazolás. Javasolható ugyanakkor, hogy az igazolást kiállító hitelintézet az általa kiadott igazoláson (vagy az igazolást kísérő tájékoztató levélben) hívja fel ügyfelének figyelmét, hogy egyéb körülmények (pl. a hitelintézet által folyósított további lakáscélú hitel, más hitelintézettől felvett lakáscélú hitel, illetve a magánszemély jövedelmi nagysága) a kedvezmény igénybevételének lehetőségét korlátozhatják vagy kizárhatják.

Amennyiben az adott hitelintézetnél a lakáscélú hitelek folyósítása több hitelszerződés alapján történik (vagyis a magánszemély részére folyósított különböző típusú hiteleket külön-külön szerződés rögzíti), de a hitelintézet vállalja, hogy egy igazolást ad ki az adott magánszemély részére folyósított összes lakáscélú hitelről, és a hitelintézet által folyósított hitelek nagysága alapján egyértelműen megállapítható, hogy a magánszemély adókedvezmény igénybevételére nem jogosult, akkor részére igazolás nem adható ki.

A hitelintézet által kiadandó igazolás adattartalmi követelményeit a 38. § (10) bekezdése tartalmazza.

Az ún. kamateltolással nyújtott kamattámogatásos hitelek esetében a 40, illetőleg 30 százalékos kedvezményre való jogosultságra a következők az irányadók.

1. Ha az igazolás kiadásának időpontjáig a kamattámogatás feltételei teljesültek (tehát a vonatkozó kormányrendeletnek megfelelő kamattámogatásos hitellé változott a hitel), a törvény alapján 40 százalékos kedvezmény jár, ha annak egyéb feltételei teljesülnek (a törvény nem tartalmaz olyan kikötést, hogy ugyanazon hitelszerződés esetében a kamattámogatás folyósításától számítva járna a 40 százalékos kedvezmény).
2. Ha az igazolás kiadásáig a kamattámogatás feltételei nem teljesültek, a magánszemély az igazolás alapján csak az alacsonyabb mértékű (30 százalékos) kedvezményt érvényesítheti (erről lehet őt tájékoztatni), azzal, hogy ha utóbb az e hitelszerződés alapján törlesztett hitel kamattámogatásos hitellé válik, akkor a kedvezmény érvényesítője önellenőrzéssel érvényesítheti a magasabb kedvezményből adódó különbözetet.

A 2001. február 1. előtt hatályban volt MT rendelet alapján nyújtott kamattámogatásos hitelekre is vonatkozik az Szja törvény 38. §-a (1) bekezdésének a) pontja az 1990. évi XL. törvény 51. §-ának (2) bekezdése alapján.

A kedvezmény igénybevételére meghatározott 5 éves időkorlát a 2004. előtt kötött szerződésekre is vonatkozik azzal a különbséggel, hogy azok, akik 2003. december 31-én kedvezményre jogosultak, 2004-ben és 2005-ben is igénybe vehetik a kedvezményt (ha a hatályos jogszabály alapján arra jogosultak), függetlenül attól, hogy az első törlesztőrészlet megfizetése óta hány év telt el.