A helyzet azonban az, hogy az egyéni vállalkozók esetében is létezik egy teljesen hasonló intézmény. Azzal mi lesz???

Az elvárható adóra vonatkozó szakaszok eltörlését az Alkotmánybíróság hosszasan elemezgette, mintha nem lett volna elég, hogy 1993-ban a szövetkezettől ingyenesen kapott részesedések megadóztatásánál már kifejtette: nem realizált jövedelmet nem lehet jövedelemként megadóztatni! Ehhez képest igencsak hosszú idő telt el a vélemény megfogalmazásáig, és úgy tűnik, hogy a két különvélemény mellett alapos jogi indoklásra is szükség volt.

Az Alkotmánybíróság egyik tagja (Dr. Kiss László) hangot adott annak a véleményének, hogy a jogalkotónak csupán a bizonyítás lehetőségét kellene megadnia a vállalkozásoknak. Bár tiszteletreméltó a párhuzamos vélemény, csupán elfelejti, hogy ágazati lebontásban a jogos veszteségességi állapot pontos körülírása jóval túltenne a társasági adóról szóló törvény jelenlegi terjedelmén és ez a szöveg sem lenne tökéletes. Márpedig az élet sokszínű és a sokszínűséget nem lehet jogszabályban körülírni. A különvélemények viszont egyenesen "vállalhatónak" tartják a minimálisan előírt adóalapot, mondván az iparűzési adó sem alkotmányellenes és nehezen hihető, hogy egy veszteséges 1 millió Ft árbevételű cégnél ne lenne 3.200 Ft még egy kis adófizetésre.

Az indoklás elhúzódásának közepette a taláros testület elfelejtette, hogy már most is történt elvárt adófizetés a gazdaságban, hiszen a hatálybalépéstől számítottan (2007.01.01) megszűnt, átalakult cégek elvileg kötelesek az elvárt adóval leadniuk a bevallásukat, hiszen az Alkotmánybíróság nem visszamenőlegesen törölte a jogszabályban szereplő kötelezettséget, csupán egy adott napon. Az addig a napig vallott társasági adó - legye az elvárt adó bármilyen alkotmányellenes is - jogszerűen maradhat az APEH-nál. A határozat ugyanis nem dönt arról, hogy mit tegyen a vállalkozás, és a törlést milyen módon kezelje. Csak reménykedni lehet, hogy a Pénzügyminisztérium eljár annak érdekében, hogy az elkésett AB döntés minden gazdasági szereplőnél azonosan hasson. Természetesen a Pénzügyminisztérium más válaszlépéseket is fontolgathat, ami persze tovább árnyalhatja a képet.

Miközben a gazdasági szféra egy része fellélegzett, más része pedig aggódva elkezdte figyelni a várható válaszlépést, egy apróságot mindenki elfelejtett:

Mi lesz az egyéni vállalkozókkal? Rájuk is vonatkozik egy ugyanilyen elvárható adó [Szja tv. 49/B. § (8)], márpedig azt az Alkotmánybíróság nem törölte!!! Szemben a cégekkel, ahol a bevallási határidő még nem telt el, így az elvárható adó intézményét még nem tudták alkalmazni, az az egyéni vállalkozó, aki megszűnt 2007. januárban már köteles az elvárt adó intézményét alkalmazni (0771-es bevallásban a 0771-03-01 lapon a 16. sorban). Például: a 10 év után 2007. januárjában megszűnt egyéni vállalkozónak volt 1 millió Ft bevétele és 2 millió Ft költsége, de most még kell fizetnie 3.200 Ft-ot pusztán azért, mert nem jó pillanatban szűnt meg…

Ha az egyéni vállalkozónak fizetnie kell, az ellentmond a piacgazdaság elvéből következő szektorsemlegességi elvárásnak. Vagyis egy azonos tevékenységet végző vállalkozás nem fizethet más/több adót, pusztán azért mert egyéni vállalkozás, illetve nem fizethet azért kevesebbet, mert nem az.

Megjegyzés: Nyilvánvaló, hogy az Alkotmánybíróság napokon belül elvégzi a döntésből eredő szükséges kiegészítő takarítást, így az egyéni vállalkozók esetében se lesz elvárt adó. Ha nem, akkor a Pénzügyminisztériumnak kell azonnal cselekednie és a kormány elé terjeszteni a szektorsemlegességnek megfelelő elvárt adót törlő Szja tv. módosítást.