Egyrészt, a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig adja ki, ha az esedékesség éve eltelt.

Másrészt, maradt a rendelkezés, miszerint a munkavállaló betegsége, illetőleg személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén a szabadság kiadását az akadály elhárulását, megszűnését követő 30 napon belül meg kell kezdeni, és e rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet.

Ez utóbbi rendelkezést a gyakorlatban leginkább a kismamákra, szülő nőkre, anyákra alkalmazzuk. E jogszabály miatt van az, hogy a szülést követően újból munkába álló szülőnek oly sok felhalmozott szabadsága van.

A kiemelt részben foglalt rendelkezés önmagában semmit sem érne. Természetesen a munkáltató és a munkavállaló érdekeit is figyelembe kellett venni, így további, a végrehajtást is szabályozó rendelkezések történtek.

Önmagában a hivatkozott rendelkezés nem oldaná meg az AB által tett megállapítást, miszerint vissza lehet élni a joggal, és az nem szolgálja a munkavállaló pihenéshez való jogát. Lássuk be, még mindig igen hosszú idő telhetne el két szabadság között. Éppen ezért az Mt. 134. §-a további bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg a (6) bekezdés változik.

(6) A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

(7) A (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásakor legfeljebb a rendes szabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követően kiadni. A (2) bekezdésben foglalt szabadságot ekkor is a tárgyévben kell kiadni.

(Itt az alapszabadságnak azon részére utal a jogszabály, melyet a munkavállaló kérésének megfelelően köteles kiadni a munkáltató, amennyiben annak kiadását a munkavállaló a szabadság kezdetét megelőzően legalább tizenöt nappal kéri.)

(8) A (7) bekezdés első mondatában foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha az a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt - különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében - szükséges.

(9) A (3) bekezdés a) pontja, illetve (6) bekezdése alkalmazásakor kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.

A (9) bekezdésben foglaltakhoz magyarázatként fűzzük, hogy a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie az oknak. Ez ugyebár azt is jelenti, hogy azért, mert év végére torlódtak a munkák, nem lehet eltérni a rendelkezéstől. Az sem elegendő ok, hogy valaki lebetegedett. Ez nem jelenti azt, hogy esetenként nem fordulhat elő okként.