A két magyar ügy végére pontot tevő döntésében az EB rávilágít: a helyi adókról szóló törvény szerint a magyar önkormányzatok illetékességi területükön helyi iparűzési adót vezethetnek be, hazánk EU-s csatlakozása után azonban több magyar társaság bírósági eljárásokat kezdeményezett annak megállapítására, hogy a hipa nem egyeztethető össze az EU hatodik irányelvével.

Mai ítéletében az EB emlékeztet: az irányelv megalkotásával egy olyan közös piac kialakítása volt a cél, amelyen az adóztatási eltérések nem akadályozzák a szabad versenyt és kereskedelmet. Vagyis az irányelv nem engedi meg a forgalmi jellegű adók bevezetését vagy fenntartását, nem ellentétes ugyanakkor a szabályozással olyan adó bevezetése vagy fenntartása, amely nem rendelkezik a héa valamely fontos jellemzőjével.
A Bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy mivel a magyar hipát adott időszak árbevétele alapján számítják ki, nem lehet pontosan meghatározni annak az adónak az összegét, amelyet az egyes termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások során a vevőre hárítanak, ahogy ez a héa-típusú adókra jellemző. Vagyis a hipa esetében nem teljesül az a feltétel, miszerint az adó arányos kell, hogy legyen az adóalany által bevételezett vételárral. Emellett pedig, a hipa esetében arra sincs lehetőség, hogy valamennyi adóalany a végső fogyasztóra hárítsa az adóterhet. E két vonása tehát megkülönbözteti a magyar hipát az irányelvben körülírt, tiltott héa-típusú adóktól – határozott ma délelőtt a bíróság, amely tehát rábólintott az iparűzési adó fenntartására. Ez komoly csalódás lehet a cégek számára, a kormány viszont fellélegezhet, hiszen egy esetleges elutasító döntés akár ezer milliárd forintnyi visszatérítési igényt is támaszthatott volna a magyar állammal szemben.