A) A foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege.

Nyilvánvaló, hogy a foglalkoztató által folyósított - gondoljunk csak a kifizető helyekre - társadalombiztosítási ellátások nem képezhetnek járulék alapot, hiszen pl. az útiköltség-térítés vagy táppénz után nem kell járulékot fizetni. (Bár ez utóbbi esetében a 29 százalékos mértékkel jobban járna a foglalkoztató, mint az egyharmados táppénz-hozzájárulással.)

B) A (tételes EHO fizetésére kötelezett) foglalkoztató az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az része, amely havonta nem haladja meg: - nyugdíjpénztári befizetés esetén a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 50 százalékát, - egészség, illetve önsegélyező pénztár esetén pedig a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, illetve munkáltatói nyugdíjintézménybe történt befizetés esetén a minimálbér 50 százalékát.

Ezzel a ponttal az önkéntes pénztári (illetve a gyakorlatban még nem létező, de a 2007. évi CXVII. törvény alapján lehetőséggé vált) munkáltatói nyugdíjintézménybe történő foglalkoztatói befizetések járulékmentességét garantálja a jogalkotó. Ennek munkaviszony esetében nincs jelentősége, hiszen az említett juttatások a fenti összeghatárig egyben SZJA mentesek, tehát eleve nem képeznek járulékalapot. Ha nem munkaviszonyról, hanem más munkavégzésre irányuló jogviszonyról van szó (pl. társas vállalkozó), akkor a foglalkoztatói tagdíj-hozzájárulás jövedelemnek minősül ugyan, de nem járulékalap.

C) A szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

A jogok felhasználásának az ellenértékeként kifizetett díjazás tehát nem járulék (hanem százalékos EHO!) alap, ám ha ugyanezen szerződések alapján munkavégzésre tekintettel is sor kerül kifizetésre, akkor azon összeg alapján az érintett biztosítási kötelezettségét a megbízásra vonatkozó szabályok alkalmazásával kell elbírálni.

D) A késedelmes teljesítés miatt fizetett kamat,

SZJA szempontból a kamat osztja annak az összegnek a sorsát, amire tekintettel kifizették. Tehát elmaradt munkabér esetén fizetendő kamat bérnek minősül. Ennek ellenére nem járulékalap. A rendelkezés 2008. január 1-jétől került a Tbj-be. Ezt megelőzően sem kellett a kamat után járulékot fizetni, amiatt, hogy kifizetésére nem biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kerül sor.

C) Jövedelmet pótló kártérítés (kártérítési járadék)

Ezzel a tétellel is idén január 1-jétől bővült a járulékalapot nem képező jövedelmek köre. SZJA szempontjából a jövedelmet pótló kártérítés bérnek minősül, illetve nyugdíjas esetében adóterhet nem viselő járandóságnak.

Természetesen e négy tételen kívül még egy sor olyan juttatás van, amely után nem kell járulékot fizetni. Ezekeket azonban nem a Tbj. törvény tartja kivételként számon, hanem az Szja.tv. rendelkezései szerint adómentesek, vagy egyéb, illetve olyan különadózó jövedelemnek minősülnek, amelyek járulékalapként eleve nem jöhetnek szóba.

És végül: attól, hogy egy juttatás járulékalapot képez, egyáltalán nem biztos, hogy kell is utána járulékot fizetni. Ehhez még a feltételnek teljesülnie kell, nevezetesen, hogy a kifizetésre biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kerüljön sor.